– Ma eljön értem – riadt fel. 

Sietve dobálja magára a rétegeket, még a kutyát se engedi ki, pedig általában ez az első dolog ami eszébe jut reggel. Kirúgja a deszka ajtót és sietve nekiindul a ködnek.

Láncok, kötelek, fegyverek lógnak róla rendezetlenül. Rongyosra kopott vadászruhája szinte ki sem látszódik alóluk. Általában óvatos, de most felveri az erdőt ahogy átvág a sűrű bozótoson. Az épphogy magához térő, reggeli párával borított ágak hangosan reccsennek a surranója alatt. Ha tudnának, talán még a fák is félreállnának az útjából. 

Lekötött kutyája ugatása egyre távolodik. Szétrebbenő varjak szárnycsattogása és károgása kíséri ahogy a völgy felé csörtet dühösen.